Donohoe: az euró jövője hozhatja a sikert az EU-országoknak

Az eurót eszközként lehet használni egy egyre bizonytalanabb világban. Európa támogatását tudjuk biztosítani egy egyre volatilisabb és kiszámíthatatlanabb világban

– mondta el Paschal Donohoe, az eurócsoport (Eurogroup) elnöke a frankfurti Goethe Egyetemen tartott előadásában. Mint hozzátette, „ez egy olyan projekt, amely még csak most kezdődik”.

Donohoe a hallgatóság figyelmét arra irányította, hogy napjainkban számos válság egyidejű hatásával kell szembenéznünk:

Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborúja, a transzatlanti kapcsolatok változása és az elmúlt évek gazdasági átalakulásai csak néhány példa arra, ami meghatározza a gondolkodásunkat és a vitáinkat

– tette hozzá az Eurogroup-elnök.

Hangsúlyozta, hogy ezek nem elszigetelt jelenségek: „Van ma egy egész generáció, amelynek tapasztalatait a globális pénzügyi válság, a Covid-járvány, az energiaár-robbanás és a kereskedelmi rendszerrel kapcsolatos bizonytalanságok formálták.”

A politikai helyzetet jellemezve Donohoe azt mondta: „Látjuk a protekcionizmus, a polarizáció és a populizmus rendkívül erős politikai vonzerejét.” Felhívta a figyelmet arra is, hogy „a populista, radikális jobboldali pártok mára az európai országok egyharmadában a három legerősebb politikai erő közé tartoznak”.

Ennek ellenére úgy látja, az euró támogatottsága történelmi csúcson van. „Az Eurobarometer felmérése szerint ma az európai polgárok 83 százaléka támogatja az eurót. Ez a legmagasabb arány, amit valaha mértünk” – közölte. Külön kiemelte, hogy még a válságokkal sújtott országokban is – például Olaszországban, Görögországban vagy Portugáliában – jelentősen nőtt az euró támogatottsága.

A politikus ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott:

A kérdés, amit ma felteszek: miért van az, hogy egyre többen bíznak az euróban egy olyan korban, amelyet a populizmus, a polarizáció és a fragmentáció jellemez?”

Szerinte a válasz három kulcsszóban keresendő: „kényelem, koordináció és bizalom”.

Először is – mondta –, „az eurót az emberek nap mint nap érzékelik: amikor kávét vesznek, amikor vacsorázni mennek. Ez kézzelfogható haszon, amit más uniós politikák nem mindig tudnak biztosítani.” Ezt nevezi a szakirodalom „output legitimitásnak”.

Másodszor: „Az emberek érzékelik, hogy a kihívások olyan nagyok, hogy egyetlen ország sem tud egyedül reagálni rájuk – még egy olyan nagy gazdaság sem, mint Németország.” Szerinte az euróövezeti államok krízisek idején tanúsított közös fellépése – például a Covid-válság alatt – maradandó nyomot hagyott a közgondolkodásban.

Harmadszor:

A valuta mindig is a szuverenitás szimbóluma volt, akár nemzeti, akár közös szinten. Az euró a közös szuverenitásunk erőteljes szimbóluma, amit érezni lehet a pénztárcánkban, látni lehet a pénzérméken.

Azt is hozzátette: „Az emberek bíznak benne, mert tudják, hogy meg fogjuk védeni, tovább fogjuk fejleszteni.”

A jövőre nézve Donohoe hangsúlyozta: „Nem szabad meghátrálnunk a kiabáló hangok elől. Épp ellenkezőleg: előre kell lépnünk.” Rámutatott, hogy „az európai integráció sosem lineáris, hanem ciklikus – ahogy Goethe is írta, a haladás spirál formájú, benne előrelépések és visszalépések váltakoznak.”

A digitalizáció kihívásairól szólva az elnök úgy fogalmazott: „Biztosítanunk kell, hogy az euró a jövőben is kényelmes maradjon, különösen a digitális világban. Ezért van szükség a digitális euró projektünkre.” Hozzátette, hogy ez nemcsak a fogyasztók kényelmét szolgálja, hanem „megnyitja az utat az innováció, az autonómia és a gazdasági szuverenitás megerősítése előtt”.

A költségvetési politikáról szólva Donohoe úgy vélte, hogy „stabil fiskális kereteket kell fenntartanunk, amelyekben polgáraink megbízhatnak.” Ezen dolgozik az Eurogroup, és ezek az alapok – mint mondta – „elengedhetetlenek ahhoz, hogy hosszú távon beruházhassunk Európa biztonságába és a zöld és digitális átmenetekbe.”

Az euró nemzetközi szerepéről szólva elmondta:

Ha valóban azt akarjuk, hogy a közös valutánk nemzetközileg is erősebb legyen, akkor meg kell valósítanunk azokat a vállalásokat, amelyeket magunknak tettünk.

Kiemelte, hogy ennek egyik kulcsa a „versenyképes, likvid tőkepiacok fejlesztése, mind hazai, mind nemzetközi szinten”. Ebben fontos szerepet játszik a megtakarítási és befektetési unió (Savings and Investment Union) program is, amelyről a Bizottság idén márciusban terjesztett elő javaslatot.

Donohoe szerint „történelmi tapasztalataink azt mutatják, hogy képesek vagyunk megugrani ezeket a kihívásokat, és most sincs ez másként.” Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy „az EU elsősorban politikai projekt. A mostani kihívásokkal szemben is politikai döntésekre van szükség”.

Zárásként a centrista politikai irányzat jelentőségéről beszélt, amely szerinte „nem a status quo védelmét, hanem az evolúciót jelenti”. A populistákkal szemben – idézte Yair Zivan szavait – „a centrum nem az egyszerű válaszokat, hanem a kompromisszumot és a közös döntéshozatalt keresi, ami lehetővé teszi, hogy egységesen és határozottan reagáljunk”.

A beszéd végén Goethe híres kérdését idézte: „Mi a kötelességed? Amit a nap megkövetel.” A beszédet hallgatva az üzenet világos volt: az euró jövője nem csupán gazdasági, hanem politikai és közösségi kérdés, amelynek alakítása nem halogatható.

Címlapkép forrása: EU

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ