Hatalmasat nyerhet Putyin a legújabb háborúval, de az egyik rémálma is valósággá válhat – Mit lép most az orosz elnök?

Vlagyimir Putyin egyik szeme sír, másik szeme nevet – így lehetne összefoglalni, milyen következményekkel jár és járhat Oroszország és az Ukrajna ellen vívott háborúja számára az Izrael és Irán között június 13-án kirobbant konfliktus.

Oroszország és Irán kapcsolata

Oroszország és Irán kapcsolata az ukrajnai háború 2022-es kitörése után erősödött fel. Az amerikai hírszerzés 2022 júliusában jelentette, hogy a perzsa állam többszáz Sahed típusú kamikaze drón szállítását tervezi Oroszországnak, az év októberében pedig az ukránok először számoltak be Sahed-136-os drónok bevetéséről. Az iráni tervezésű öngyilkos drónoknak aztán iráni segítséggel oroszországi üzeme is épült 2023-ban Tatárföldön az Alabuga különleges gazdasági zónában. Az oroszul Geranra keresztelt pilóta nélküli járműveket most már önerőből gyártják, a Sahed-136-osokat, oroszul Geran-2-eseket felfejlesztették, például nagyobb robbanótöltettel szerelték fel, gyorsabban és magasabban repülnek, mint az eredeti iráni változatok. Irán Fath-360-as rövid hatótávolságú ballisztikus rakétákat is adott át Oroszországnak.

Bár a perzsa állam hivatalosan katonákat nem küldött, beszámolók szerint a háború kezdeti szakaszában iráni kiképzők segítettek az orosz katonáknak a Sahed drónok működtetésében a megszállt Krímben, sőt az izraeli média 10 iráni kiképző haláláról is beszámolt. Ukrajna később megerősítette, hogy valóban megöltek iráni kiképzőket.

Irán és Oroszország formálisan is egyre szorosabbra vonta kétoldalú kapcsolatait. Putyin és Maszúd Peszeskján iráni elnök idén január 17-én írta alá az átfogó stratégiai partnerségi együttműködésről szóló szerződést, amely számos ponton erősíti a két ország közötti kapcsolatot, ugyanakkor nem tartalmaz kölcsönös védelmi záradékot (szemben az Oroszország és Észak-Korea között köttetett szerződéssel), csak annyit, hogy a felek nem támogatják a másik fél ellenségeit.

Oroszország és Irán közeledését egyértelműen segítette, hogy mindketten élesen szembenállnak a Nyugattal, amely mindkét országot szankciókkal sújtotta. Az Egyesült Államok a számára leginkább fenyegető országok között Kína és Észak-Korea mellett Oroszországot és Iránt tartja számon.

A két országnak tehát kölcsönösen előnyös a partnerség, azonban komoly korlátai is vannak az együttműködésnek, amelyek az Izrael és Irán között kitört konfliktusban egyértelműen megmutatkoztak.

Oroszország mindeddig – szavakon túl – semmilyen érdemi támogatást nem nyújtott Iránnak, és várhatóan nem is fog adni. Hogy ne tegye, arra több jó oka is van.

• Moszkva lényegében teljes katonai erejét és eszközeit lefoglalja Ukrajna, nincsenek fölös tartalékai arra, hogy akár csak fegyvereket is szállítson Iránnak.
• Irán katonai támogatása szembefordítaná Oroszországgal az olyan, Iránnal nem kifejezetten szimpatizáló közel-keleti szunnita olajmonarchiákat, mint Szaúd-Arábia vagy az Egyesült Arab Emírségek, amelyekkel Moszkva korrekt kapcsolatot ápol.
• Még fontosabb, hogy egy ilyen támogatás szembefordítaná Oroszországgal az Egyesült Államokat, amellyel egy lassú közeledés indult meg Donald Trump hatalomra kerülése óta.
• És Irán támogatása természetesen Oroszország ellenségévé tenné Izraelt is, amely visszavágásként akár fegyvereket is szállíthatna Ukrajnának.

Vagyis szinte minden érv az ellen szól, hogy Moszkva katonailag támogassa Iránt, leszámítva azt az érvet, hogy az iráni rezsim esetleges bukásával Oroszország Szíria után rövid időn belül a másik fontos közel-keleti partnerét is elveszítené.

Egyszerre jó és nem jó Oroszországnak a közel-keleti konfliktus

Cathrine Belton, Oroszországra specializálódott oknyomozó újságíró a The Washington Postban június 16-án megjelent cikkében azt írta,

míg az orosz politikai elit kezdetben lehetőséget látott a kirobbant közel-keleti konfliktusban, pár nap után egyre inkább elhatalmasodott az a félelem, hogy a háború akár az iráni rezsim bukását is elhozhatja, Oroszország pedig ezzel elveszítheti a térségben megmaradt egyetlen közeli partnerét.

Ez pedig Bassár el-Aszad volt szíriai elnök tavaly decemberi bukása után alig több mint fél éven belül a második súlyos külpolitikai csapás lenne Moszkvára. Bár az ukrajnai háborúra mindez olyan nagy hatással nem járna, tekintettel arra, hogy az iráni tervezésű drónok gyártása már Oroszországban is zajlik, de a Kreml geopolitikai pozíciói mindenképpen tovább gyengülnének. Az iráni rezsim esetleges bukása közvetlenebbül is érintheti Oroszországot, amennyiben rendszerhű fanatikus muszlim fegyveresek menekülhetnek Közép-Ázsiába és a Kaukázusba, utóbbinak akár orosz területeire, destabilizálva a régiót.

Moszkva azonban több szempontból is hasznot húzhat a közel-keleti konfliktusból:

• A konfliktus kitörésével emelkedésnek indultak az olajárak, és ha komolyabban veszélybe kerülne a világ olajellátása – például a Hormuzi-szoros esetleges lezárásával – akkor még fontosabbá válna az orosz kőolaj. Márpedig a „fekete aranyból” származó bevételek nagyon fontosak az ukrajnai háború finanszírozása szempontjából.
• A nemzetközi közvélemény fókusza az ukrajnai háborúról egyértelműen a közel-keleti konfliktusra terelődött. Jól látszik ez a világlapok címoldalain, de még az angol nyelvű ukrán portálok is kiemelten foglalkoznak a konfliktussal. Az iráni-izraeli háború egyértelműen fontosabb geopolitikai szempontból, mint az ukrajnai, hiszen a világkereskedelem és a kőolajellátás szempontjából kulcsfontosságú régióról van szó.
• Donald Trump is teljesen Izraelre és Iránra koncentrál, amit jól jelez, hogy már június 16-án este otthagyta a kétnapos kanadai G7-csúcsot, hogy a közel-keleti konfliktussal foglalkozhasson. Szimbolikus, hogy az eredeti tervek szerint másnap került volna sor személyes találkozóra az éppen aznapra Kanadába érkező Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel, aki Trump távolléte, illetve az Ukrajnára mért jelentős orosz rakéta- és dróncsapás miatt szintén megkurtította tengerentúli látogatását. A Szenátus is elhalasztotta annak a kétpárti javaslatnak a tárgyalását, amely újabb szankciókat vetne ki Oroszországra. A vasárnap az iráni atomlétesítményekre mért amerikai csapással ráadásul már az Egyesült Államok is aktív részese a konfliktusnak, ami még jobban eltereli Washington figyelmét az ukrajnai háborúról.
• Oroszország hitelesebben tudja eladni a nemzetközi közvéleménynek az ukrajnai háborúról kialakított narratíváját. Izrael – állítása szerint – megelőző csapást mért Iránra annak atomprogramja miatt, ezt a narratívát pedig az Egyesült Államok és a Nyugat nagy része is osztja. Oroszország azonban nem. „Egy szuverén ENSZ-tagállam, annak polgárai, békés városok és atomenergia-infrastruktúrája elleni indokolatlan katonai csapások határozottan elfogadhatatlanok” – ez volt az orosz külügyminisztérium első reakciója a konfliktus kirobbanására június 13-án, hozzátéve, hogy az Izrael által indított akció az ENSZ Alapokmányát is sérti. Ez az elítélés természetesen álságos egy olyan országtól, amely három éve egy másik szuverén ENSZ-tagállam polgárait és békés városait támadja, Moszkva ugyanakkor az Ukrajna elleni inváziót maga is megelőző csapásként adja el a saját közvéleménye és a világ Kreml-üzenetekre fogékony része számára, és az orosz narratíva továbbra is az, hogy Oroszország csak a saját létét védi a határai felé terjeszkedő NATO-val szemben. Moszkva hallgatólagosan azt mondja a Nyugatnak: „Ha elfogadjátok Izrael érvelését, hogy megelőző csapást mért, akkor miért nem fogadjátok el a mi hasonló érvelésünket? Csak nem megint kettős mércét alkalmaz a Nyugat?”

Mivel Oroszország katonai segítséget nem akar és nem tud nyújtani Iránnak, az iráni rezsimet viszont szeretné megmenteni, logikus, hogy közvetítőnek jelentkezett a konfliktusban. Putyin maga is, de a Kreml és orosz tisztviselők is többször is jelezték, hogy mediátorok lennének Izrael és Irán között. Csakhogy egyelőre nem úgy tűnik, hogy Oroszországnak itt osztanak lapot: ennek akkor lenne nagyobb esélye, ha a két háborúzó fél között nagyjából erőegyensúly lenne. Izrael katonai fölénye azonban látványos, ráadásul most már az Egyesült Államok is hadviselő fél. Ilyen körülmények között Moszkvának érdemi beleszólása nincs a konfliktusba. Szimbolikus, hogy mikor Trumpot megkérdezték, mit válaszolt Putyinnak arra, hogy az orosz elnök közvetítőnek jelentkezett, így felelt:

Azt mondtam neki, tégy egy szívességet, közvetíts a saját konfliktusodban. (...) Azt mondtam: Vlagyimir, előbb Oroszországról közvetítsünk, ezzel majd később foglalkozhatsz.

Címlapkép forrása: MTI/EPA/Abedin Taherkenareh