Brüsszel már nem kertel, csőre töltött pisztolyt tesznek ki az asztalra

Július 9. a határidő. Donald Trump amerikai elnök ekkor dönthet arról, hogy a jelenlegi 10 százalékos alapvámokat 20, vagy akár 50 százalékra emeli az Európai Unióval szemben. A szembenállás kockázata óriási, de az igazi kérdés már nem az, hogy ki nyer egy vámháborút – hanem az, hogy ki szenved benne kevesebbet. 

A Paris School of Economics modelljei szerint a válasz meglepetésre az, hogy az Európai Unió – még akkor is, ha nem lép vissza.

Részben ez a kiindulópontja annak az új gazdaságpolitikai gondolkodásnak, amely Brüsszelt az utóbbi napokban váratlanul egységes és konfrontatív tárgyalási stratégiához vezette. A kulcsszereplő Maroš Šefčovič kereskedelmi biztos, akinek washingtoni útjára már úgy adtak útravalót az uniós tagállamok nagykövetei, hogy nem kérdés többé a kemény fellépés.

Az üzenet világos: ha az USA valóban emeli a vámtarifákat, az EU-nak nem muszáj válaszolnia ahhoz, hogy győztesen kerüljön ki a konfliktusból.

Még egyezségre próbálnak jutni

Ezzel együtt Brüsszel még nem adja fel a tárgyalásokat, de már egy keményebb hangvételű ajánlattal érkezik Maroš Šefčovič uniós kereskedelmi biztos Washingtonba. Egy kétoldalas „elvi megállapodás” tervezetét viszi, amelynek célja, hogy azonnali vámcsökkentéseket érjen el az Egyesült Államok részéről – különösen az autókra és autóalkatrészekre kivetett 25%-os, valamint az acél- és alumíniumimportra vonatkozó 50%-os vámok esetében. 

Az Európai Unió – a jelenlegi tárgyalási pozíció szerint – elfogadja, hogy az Egyesült Államok fenntartson egy 10 százalékos alapvámot az uniós import egy részére, ha cserébe a magasabb tételeket Trump elengedi.

Emellett abban is engedményt tesznek, hogy a megállapodás ne csak az árukereskedelemre vonatkozzon, hanem a nem vámjellegű akadályok – például digitális szabályozás, élelmiszer- és termékbiztonsági sztenderdek – terén is kölcsönös elköteleződést hozzon. Az EU elvárása, hogy a vámkedvezmények már július 9-től életbe lépjenek, és a megállapodás kiterjedjen a gyógyszerekre, félvezetőkre, repülőgép-alkatrészekre és orvostechnikai eszközökre is, amelyeket az USA jelenleg még csak vizsgál, de bármikor extra vámokkal sújthat.

Felbátorodtak, mert megtehetik?

A francia i-MIP kutatóintézet – a Paris School of Economics és a Cepremap közös projektje – által készített friss modellezés szerint az Egyesült Államok akár több mint 50 százalékkal is elveszítheti exportkapacitásait a következő években. A tanulmány két alapszcenáriót vizsgált: az egyikben nincsenek uniós vagy más partneri válaszintézkedések, a másikban arányos retorzióval válaszolnak a világkereskedelmi partnerek.

A legrosszabb eset az USA számára az, ha a többi ország visszavág – de a tanulmány szerint még visszacsapás nélkül is jelentős kárt szenvedne el. A francia kutatók becslése szerint ebben az esetben is legalább 24,5 százalékkal esne vissza az amerikai export értéke. Ha a bizonytalanság költségeit is beleszámítják, akkor ez az arány elérheti az 55,5 százalékot is – írja Les Echos.

A PSE megnézte, hogyan járna Franciaország, amely az amerikaikkal szemben maximum 2,4 százalékos visszaeséssel nézne szembe teljes exportját tekintve – még a legkedvezőtlenebb, retorzióval és magas bizonytalansággal sújtott forgatókönyvben is. Ha nem reagál, és csak a bizonytalanság marad, akkor ez az érték mindössze 0,65 százalék.

Ez az aszimmetria az, ami miatt Brüsszel az utóbbi napokban új, aktív taktikát választott. Az EU három fő célkitűzést fogalmazott meg:

1. Az azonnali vámcsökkentések elérése. Az EU világossá tette: ha az USA valóban meg akar egyezni, akkor a vámcsökkentéseknek nem szeptembertől, hanem már július 9-től életbe kell lépniük. Brüsszel elutasítja azt az amerikai gyakorlatot, amely szerint a vámcsökkentéseket csak hetek vagy hónapok múlva hajtják végre – ahogy az a brit–amerikai megállapodás esetén történt.
2. A „vörös vonalak” védelme. Ilyen a 25 százalékos autóipari vám, amit Trump már korábban kivetett, és az acél- és alumíniumvámok, amelyeket júniusban 50 százalékra emelt. Az autóipar különösen érzékeny téma: egy uniós diplomata szerint ez „vörös vonalat” jelent Brüsszel számára. Németország is egyértelműen jelezte, hogy az autóipari vámok gyors csökkentése a megállapodás előfeltétele.
3. A technológiai és gyógyszeripari vámok megelőzése. Az EU célja, hogy az elvi megállapodás ne csak az iparcikkekről, hanem a nem vámjellegű akadályokról – például a digitális szabályozásról, termékbiztonsági sztenderdekről – is szóljon. Külön hangsúlyt kapnak a gyógyszerek, a félvezetők és a repülőgép-alkatrészek, amelyekre Trump egyelőre nem vetett ki extra vámot, de a listán szerepelnek.

Az Európai Bizottság új tárgyalási taktikája emiatt tehát három lábon áll: egyrészt az azonnaliság követelése, másrészt a legfontosabb ágazatok megvédése, harmadrészt pedig a stratégiai iparágak jövőbeli védelme. Ezzel párhuzamosan azonban az Európai Bizottság nem tett le a hosszabb távú geopolitikai újrarendeződésről sem.

Már nem annyira Washington a fő partner

Ursula von der Leyen bizottsági elnök – felismerve a Trump-féle kereskedelmi nyomásgyakorlás tartósságát – új külkereskedelmi stratégiát vázolt fel: „Viszlát Trump, helló Asia.”

Ahogy arról korábban írtunk, az EU készen áll arra, hogy szorosabb partnerséget alakítson ki a CPTPP szabadkereskedelmi blokkal – amely olyan országokat tömörít, mint Japán, Ausztrália, Kanada vagy Mexikó. Az EU-csúcson ezt a legtöbb tagállam teljes mellszélességgel támogatta.

Von der Leyen célja nem az, hogy az EU csatlakozzon a csoporthoz, hanem hogy egyfajta „híd” jöjjön létre a két blokk között.

Az első lépés egy „Standstill Agreement” lenne: kölcsönös vállalás arról, hogy egyik fél sem vezet be új korlátozásokat.

Ez erős üzenet lenne Washington felé – mutatva, hogy a világ többi része továbbra is a szabályokon alapuló multilateralizmus híve.

A színfalak mögött azonban még mindig nincs teljes egyetértés. Bár a tagállamok formálisan támogatták Šefčovič keményvonalas tárgyalási mandátumát, valójában mély különbségek húzódnak meg. Németország gyors alkuval csökkentené a vámokat, míg Franciaország hosszabb határidőt kér, hogy jobb megállapodást lehessen elérni. Ez az idő pedig vészesen fogy: július 9-ig alig több mint egy hét van hátra.

A Bizottság addig is előkészítette az esetleges ellenlépéseket: egy új, 95 milliárd eurós tarifacsomagot dolgoztak ki, amely 21 milliárd eurónyi amerikai importot érintene, főként a Republikánusok által uralt államokat célozva.

Ez a csomag ugyan készen áll, de végrehajtását július 14-ig felfüggesztették – ezzel is lehetőséget adva az amerikai félnek a megegyezésre.

A háttérben tehát két világkép ütközik. Az amerikai fél – ahogy egy washingtoni kereskedelmi jogász fogalmazott – nem klasszikus kereskedelmi tárgyalásnak tekinti ezt, hanem „a megadás feltételeinek letárgyalásának.” Az EU viszont ragaszkodik a normákhoz, és ahhoz az elképzeléshez, hogy a világkereskedelem nem lehet egyszemélyes diktátumok kérdése.

A Paris School of Economics elemzése azonban arra világíthat rá: még ha Trump erőt is demonstrál, a gazdasági realitások végül őt hozzák nehéz helyzetbe.

A bizonytalanság költsége, az exportpiacok elvesztése és a visszaható inflációs nyomás olyan mértékű lehet, hogy az USA végül többet veszít, mint amit bármilyen alkuval nyerhetne.

És éppen ez az EU stratégiájának lényege: nem az azonnali győzelem, hanem a strukturális állóképesség kell. „Egy vámháborúban az erősebb nem az, aki először üt, hanem aki a végén is állva marad” – fogalmazta ezt meg egy brüsszeli diplomata.

Címlapkép forrása: Dpa via Getty Images